Az érintés hatásai

Az embereknek szükségük van a napi adag érintésre – ez már évezredek óta így van. Nézzük meg, mit tud erről a tudomány, és miért olyan fontos a testi és lelki egészségünk szempontjából.

1. Hatás a testre

Az érintés közvetlen hatással van a hormonháztartásunkra: különféle „boldogság-” és „ölelés-” hormonok (az úgynevezett „ölelés-koktél”) szabadulnak fel – oxitocin, endorfinok, szerotonin.

Emellett hatással van a vegetatív idegrendszerre is: stimulálja a bolygóideget (nervus vagus), amely a pihenésért és a regenerációért felelős rész, és fizikai ellazulást, felépülést eredményez. Lebontja a stresszhormonokat (például a kortizolt) és csökkenti azok felszabadulását – ez támogatja és erősíti az immunrendszert, lassul a szívverés, csökken a vérnyomás, mélyül a légzés. Az érintés így támogatja a szervezet öngyógyító folyamatait is.

2. Hatás a pszichére, a lélekre

Amikor megérintenek minket, mély ellazultságot, elégedettséget, kiegyensúlyozottságot, kényelmet és biztonságérzetet, szeretetet és érzelmi feltöltődést élünk át. Az érintés biztonságérzetet közvetít, érzelmi biztonságot nyújt, az elfogadottság és a megtartottság érzését adja, és bizalmat épít.

Az érintés közvetlenül hat az agy érzelmekért felelős területére, és nem csupán kellemes érzet, hanem biológiai szükséglet. A megfelelő mennyiségű fizikai kontaktus ugyanolyan fontos, mint az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás.

Régóta tudjuk, hogy a koraszülötteknek életmentő lehet az érintés; az árva gyermekeknél növekedésbeli elmaradást figyeltek meg, mivel kevés érintést kapnak. Az érintés még a kómában lévő betegeket is eléri, érzékelik, és nyugtatja a légzésüket. Tanulmányok szerint a felnőttkori közeli, kellemes fizikai kontaktus képes ellensúlyozni még a gyermekkori rossz élmények hatásait is.

3. A bőrünk és a tapintásérzékünk

A tapintás az öt érzékszervünk egyike – és ez fejlődik ki legelőször: már a terhesség 6–8. hetében megjelenik, miközben a szem és a fül még ki sem alakult. Tapintásérzékünk folyamatosan „működik”, és ez az egyetlen olyan érzékünk, amelyet nem lehet kikapcsolni vagy akaratlagosan elnyomni. A tapintás az első nyelvünk; általa fedezzük fel a világot – társadalmunkban (amelyet mobiltelefonok, okostelefonok, laptopok uralnak) azonban ez az érzékünk kezd elsorvadni.

Bőrünk a test legnagyobb szerve: a teljes testtömeg 15–20%-át teszi ki, egy átlagos embernek 2 m²-nyi bőre van, legalább 900 millió receptorral. A bőr receptorai reagálnak a melegre, a hidegre, az érintésre, a fájdalomra – az érintés tehát közvetlenül hat ránk, és kijelenthető, hogy ez a legközvetlenebb kapcsolat két ember között.

4. Az érintés iránti igény és vágy

Mindannyian különféle igényekkel születünk; ezek egyike az érintés és a fizikai kontaktus iránti igény. Társadalmunk mégis ambivalens kapcsolatban áll az érintéssel: egyrészt minden ember mélyen vágyik rá, másrészt az érintés számos tabu és korlátozás hatálya alá tartozik a kultúránkban – a nyilvános érintés gyakran szexuális felhangot hordoz, és sok helyen félelem övezi a fizikai közelséget.

A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor egy szükségletet elnyomunk, máshol keresünk kielégülést: a kielégítetlen érintési szükségletünket mindenféle más kielégüléssel kompenzáljuk – evéssel, vásárlással, telefonnyomkodással, online tevékenységekkel. A kutatók, antropológusok és pszichológusok egyetértenek abban, hogy kultúránkban kevesen kapnak elegendő tapintási ingert a gyengéd érintés révén; így riasztó mértékben csökken az érintés.

Pedig az érintés szép és egyszerű: jó érzés adni és kapni, fizikai és pszichológiai gyógyító hatásai vannak, és egészen egyszerűen boldoggá tesz minket.